free bootstrap template

tobbmintceremoniamester.hu

Egy szép emlék a közelmúltból

Túl vagyok a versmondáson, a különleges showelemeimen, lecsekkoltam az ifjú párt, bevittem, letettem, megkérdeztem, elszavaltam, elénekeltem, leegyeztettem, megígértem, betartottam, stb., tehát ideje kifújnom magam egy hangyányit. 
Mobirise
- Elnézést, válthatnánk néhány szót? – terem mellettem hirtelen egy nagyjából hatvanas férfi, aki már a verseket is megtapsolta, pedig ebben az országban ez nem divat valamiért.
- Persze Kedves Uram! Köszönöm a tapsot, igazán jólesett! Nagyon kedves! Már nem jöttem hiába! - ütném el egy viccel és megemelem a fantáspoharamat.
- Tudja fiatalember, én már számtalan esküvőn voltam, hiszen nagy a család, meg aztán rendőr vagyok, igen-igen nagy a testület – kacag saját magán – szóval az a helyzet, hogy kérdezni szeretnék valamit. Mondja, mégis, hogy fér el ennyi egy emberben? Várjon ne is feleljen még! Tudja annyi vőfélyt, meg ezt a mostanában ceremóniamesternek nevezett hoppmestert láttam már. Na de uram, ez mégis, hogy a fenébe’ van?
- Mi? – kérdezem meglepve, mert még nem igazán vágom, hogy mire akar kilyukadni.
- Maguknál nincs valami alap elvárás, vagy valami? Mer’ amit itt maga ma este produkál – és még nincs vége az estének, sejtem, hogy lesz még itt Muppet Show – szóval ez nem semmi. Tényleg. Gratulálok! Nagyon tetszik a műsor, mer’ ez kérem itten műsor, szóval nem közepes konferansz vagy mifene. Na de az mégis hogy a fenébe’ van, hogy eddig minden ceremóniamester, vagy hogy is hívják, akiket eddig láttam, értékelhetetlen volt?
Hosszan beszélgettünk még, az este folyamán, a zenekarral eljátszottuk a kedvenc dalát és ma is örömmel gondolok erre az úrra, hiszen én is és a bandám is éreztük, hogy igen, van értelme tennünk a dolgunkat és most igazán sikerült a publikum szívéig hatolni.